Ezzel a kis füllentéssel tartóztatja fel Borbak Trufa a Zsáklakra beszabaduló - és meglehetősen feldúlt - Tarisznyádi-Zsákosékat.
Meg kell mondjam, nekem nagyon tetszik ez a rész, főleg a kis, humoros cetlik szórakoztatóak, amiket Bilbó hagy hátra - "könyv kölcsönkérő".
Frodó kis híján nem tudja megakadályozni, hogy a fellelkesült tömeg - akiknek a fejében már évtizedek alatt vaskos gyökereket vert a meggyőződés, hogy Bilbó hobbit-lakában roskadásig áll az arany, és egyéb kincs - széthordja Zsáklakot.
Gandalf is búcsúzott, és már látható volt rajta, hogy baljós dolgokat sejtett Bilbó gyűrűje kapcsán.
Persze az osztozkodásnak is vége szakad, és Frodó szépen lassan beleszokik új szerepébe: ő Zsáklak ura.
Bilbóhoz való ragaszkodásában addig megy el, hogy születésnapjait is mindig úgy ünnepli, mintha a vén hobbit még mindig vele lenne. Bilbó egyébként egy évvel viharos távozása után egészségben megérkezett Elrond házába.
Ahogy telt múlt az idő, Frodó egyre inkább elvágyott a Megyéből, a megyeiek pedig egyre habókosabbnak tartották.
Gandalf eközben nyomozást folytat, sikertelenül kutatja Gollamot, hogy kiszedje belőle az igazságot a Gyűrűről, hiszen emlékezhetünk, hogy a Gyűrűt bizony tőle zsákmányolta Bilbó annak idején.
Gandalf 1404 és 1408 között többször is megnézi magának Frodót, majd tíz évig nem hallani felőle.
Aztán, mintegy végszóra betoppan, 1418. április 12-én. - mint említettem, sokat fogunk ma ugrani - tizenhét évet.
Gandalf és Aragorn időközben, mintegy nyolc évnyi nyomozás, és hajsza után végülis elfogta Gollamot, és egyszer és mindenkorra megbizonyosodtak róla, hogy a Bilbó által megtalált gyűrű bizony egy veszedelmes fajta - sőt! A Legveszedelmesebb.
Gandalf Frodó tudtára hozza az egész történetet, tőle halhatjuk Dréagol és Szméagol történetét, illetve az utolsó próba - ami szerintem kissé felesleges és színpadias - is megtörténik, aminek során a Gyűrű tűzbe vétetik, hogy előrajzolódjon a hírhedt tengwar-sor: "Egy gyűrű, mind felett..."
Samu is lebukik, amint éppen fűnyírást mímelve hallgatózik az ablak alatt, és elhangzik tőle másik kedvenc frázisom, illetve Gandalffal közösen egy szép kis dialógus:
- Hegyezem a fülem, én, nagyságos uram? Ne tessék már ilyet mondani. Hát hegyes az én fülem?
- Ne bolondozz velem ! Mit hallottál, és miért hallgatóztál? - Gandalfnak nagyot villant a szeme, és a szemöldöke úgy meredezett, mint a tüskebokor.
- Frodó úr, kérlek! - kiáltotta Samu, minden ízében reszketve.
- Ne hagyd, hogy bántson ! Ne hagyd, hogy elvarázsoljon, aztán valami csúfság legyen belőlem! Mit szólna hozzá az öregem! Nem akartam én semmi rosszat, uram, bizonyisten.
- Ne félj, nem fog bántani - mondta Frodó, a nevetéssel küszködve, habár maga is meghökkent, és nem nagyon értette a dolgot.
(Pedig Frodó itt nagyon mellé trafált: Gandalf simán akármivé varázsolhatta volna egyébként a megszeppent Samut.)
Gandalf figyelmezteti Frodót, hogy bizony tetszik-nem tetszik, el kell hagynia a Megyét.
Sajnos a varázsló belemegy, hogy Frodó várjon még a születésnapjáig, meg is ígéri júniusi távoztában, hogy addigra visszaér. (Ez - majd látni fogjuk - nem így lett.)
1418. szeptember 23.
Frodó tehát vár a születésnapjáig, és igencsak az utolsó pillanatban sikerül meglépnie Hobbitfalváról. Olyannyira, hogy elkap egy beszélgetést vélhetőleg az egyik Gyűrűlidérc (Nazgul) és Samu öregje, "Cövek" Bódi között.
Frodó egy mondvacsinált ürüggyel, miszerint Bakföldre költözik - egyébként vesz is ott egy házat - elköltözik tehát Hobbitfalváról, de már ennek a kis távolságnak a megtétele sem egyszerű.
Holnap kiderül, hogy elérik-e egyáltalán céljukat a különös utazók, akikre középfölde minden lakója rácsodálkozott:
"Egy róka, aki ügyes-bajos dolgainak intézése közben vágott át az erdőn, jó néhány percig álldogált és szimatolt körülöttük.
"Hobbitok! - gondolta magában. - Megáll az ész! Sok furcsaságról hallottam már ezen a vidéken, de olyat még nemigen hallottam, hogy egy hobbit a szabadban aludjon, fa alatt. Itt meg hárman vannak! Emögött lennie kell valaminek; nem mindennapi eset." Tökéletesen igaza volt; de a különös jelenség magyarázata később sem jutott el hozzá."
T.T.R.
