Ezek a nyavalyás hobbitok bizony nincsenek a túrázáshoz szokva. Frodó egyenesen elfekszi a nyakát, pedig állíthatom, hogy avaron aludni a legjobb. Gyökér is az oldalába fúródik.
A nap hűvösen indul, - és bőséges hobbit-reggelivel - majd aztán meleggé válik. Bár lehet, hogy hőseink csak a hátizsákok súlya alatt izzadnak.
A nap sétálgatással telik, a hobbitok rá-rácsodálkoznak Megyéjük szépségére, de az úton történő gondtalan baktatás egy-kettőre a csalitosban történő riadt botladozássá válik az egyik Nazgulnak köszönhetően, akinek felbukkanása kis híján végzetes - Frodó majdnem felhúzza a Gyűrűt.
Hőseink inkább az út mellett mennek tovább, mígnem egy pihenőjük után egy paraszthajszálnyira vannak attól, hogy Frodót - aki közben megint eljátszik a Gyűrű felhúzásának gondolatával - elkapja.
Gildor és csapata menti meg őket, akik szépséges éneke elűzi a kilencek egyikét.
Gildor alaposan megdöbben egyrészt azon, hogy négy hobbitot talál a Bozótosban kóborolva, - itt említi Bilbót, akivel tizenhét éve ezek szerint találkozott - másrészt gondolom az haja is égnek áll, amikor Pippin minden felvezetés nélkül rákérdez a Fekete Lovasokra.
Nosza, megvendégelik egyből a négy utazót, Samu nem győz csodálkozni a tündék láttán:
"Hát kérem, ha én olyan almát tudnék termeszteni, akkor elmondhatnám magamról, hogy igazán kertész vagyok."
Frodó pedig még elalvás előtt ráébred, hogy bizony az Ellenség szolgáival van dolga, és hogy lehet, hogy elkésett.
Gildor kellően ráijeszt ködös utalásaival amúgy is.
Holnap, azaz szeptember 25-én szembesül egy régi "ellenséggel". Megtudjuk, hogy a gomba finom, és azt is, megállapíthatjuk, hogy bizony nyitottnak kell lennünk még azok felé is, akiktől esetleg tratanánk - hátha jó barát lakozik a rettentő külső mögött.
T.T.R.
